Termesztése
Talajban nem válogat. Legjobban a mélyrétegű, meszes, jó táperőben levő vályogtalajokat kedveli. Homokon - különösen, ha száraz a tavasz - a szélveréstől kell védeni. Megköveteli és meghálálja a nitrogén- és a foszfát-műtrágyát.Vízigényes növény, de megél öntözés nélkül is, ám öntözéssel bőséges hüvelyhozamra számíthatunk.Magja már 3-4 °C-on csírázik, és a kikelt növények 4-5 °C-os fagyot is elviselnek, illetve, ha elfagytak, később újra kihajtanak. A vetés általános időpontja február vége, március eleje. A sortávolság 12-25 cm között mozog aszerint, hogy milyen magasra növő fajtát termesztünk.
A kikelt magvetést mielőbb kapáljuk meg, hogy a talaj felszíne porhanyós, a levegőt áteresztő és a vizet befogadó legyen. Szükség esetén a kapálást még egyszer megismételjük, és a nagyobb gyomok kihúzkodásával egészítjük ki, nehogy azok magot érleljenek. Tartós szárazság esetén szükség lesz egy-két alapos öntözésre is.
A nagy meleget és azzal együtt járó vízhiányt azonban együtt nem viseli el a borsó.
A legrövidebb tenyészidejű fajták a vetéstől számított 11-12. héten már szedhetők.
A friss zöldborsóhüvelyek mintegy 10 napig fogyaszthatók. Ha a kifejlett hüvelyeket leszedjük, és a szedést három szakaszban bonyolítjuk le, akkor a szezont valamivel meg lehet hosszabbítani.
A letermett borsónövényeket gyökerestül tépjük ki a talajból . A zöldborsó beérett talajt hagy maga után, ami másodveteményeknek (bimbóskel, kínai kel, karalábé, káposzta, uborka, cékla stb.) nagyon alkalmas.
